Az utolsó mérkőzésre készülnek

Holnap 15:00 órakor kerül sor a Tatabánya elleni bajnoki mérkőzésre, ahol többen is utolsó szereplésükre készülnek. Többek között Kovács Róbert (aki nemrég az 500. meccsét játszotta), valamint Dávid Zoli is, aki a 455. mérkőzésére készül. 

Most őt kérdeztük, az UVSE-ről, a pályafutásáról, a jövőről. 

Mikor igazoltál az UVSE-hez, és hogy érzed magad a klubnál?

2013–ban igazoltam az UVSE-be mint edző és játékos. Mindenképpen itt szerettem volna dolgozni, hiszen az akkor még UTE néven szereplő szakosztályban kezdtem el edzősködni több, akkori csapattársammal egyetemben. Talán mondhatom, hogy az egyik legjobb szellemiségű edzői team dolgozott itt, ahol nagyon jól éreztem magam.
Felnőtt csapatunk az OB I/B-ben szerepelt és a feljutást tűzte ki célúl. Ennek érdekében igazolt az egyesület rutinosabb játékosokat, akik edzőként is dolgoznak majd az egyesületben. Így kerültünk képbe többen is. A feljutás sikerült és az UVSE történetében először, az első osztályba került.
Edzőként pedig a 2001–es korosztályt kaptam, akkor a Budapest bajnokságot aranyéremmel zártuk.

Hogy alakult a pályafutásod, van e hiányérzeted, vagy elégedett vagy a pályád alakulásával? 

A KSI–ben kezdtem a vizilabdát, ahonnan a BVSC felnőtt csapata vásárolt meg (akkor még volt játékjog, amivel az egyesületek rendelkeztek, így igazolni csak térítés fejében lehetett).
4 évet játszottam itt, 2 Magyar bajnoki aranyat, 2 ezüstöt, Magyar kupát és Bajnokok ligája bronz érmet értem el a csapattal.
Innen az UTE-hez igazoltam, 5 évet játszottam az újpest csapatában és amint azt már említettem itt kezdtem el edzősködni. Innen az FTC felnőtt csapatához igazoltam, de edzőként továbbra is az UTE-ban dolgoztam. Tudom ez a szurkolóknak kissé ambivalens lehet(ett). 
3 év után Olaszországba költöztem a Catania csapatához. A Catania az A/2-ben szerepelt, céljuk a feljutás volt az Olasz első osztályba.
A második évben feljutottunk a Nápoly csapatával egyetemben, a bajnokság szinvonalát jelzi, hogy az Olimpiai Bajnok Martz Tamás a Nápoly csapatát erősítette.
Olaszország után egy évig az OSC csapatában játszottam, majd visszatértem újpestre az akkor már UVSE néven szereplő csapathoz.
Elégedett vagyok a pályafutásommal, nyílván szerettem volna válogatott lenni, de csak keretedzéseken kaptam lehetőséget, de ma már belátom, ez volt a realitás.
Csalódott természetesen az utánpótlás válogatottban elért EB és VB ezüst miatt vagyok, valamint a 2 elvesztett felnőtt bajnoki döntő miatt. Úgy gondolom, hogy nem csinálnék semmit sem másképp.
Emellett van okom a büszkeségre is, a Bajnoki aranyra a Kupára és a BL bronzra, valamint az olaszországi évekre.

Hogy tervezed a következő évet/éveket? 

Edzőként nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, jelenleg mindegy milyen korosztállyal foglalkozom, csak élvezni szeretném a munkát és átadni amit tudok. A 9 év alatt - 5 aranyat, 3 ezüstöt és egy 4. helyet sikerült elérnem - és ezt mind az újpest színeiben. Ami külön öröm, hogy az utóbbi években több volt tanítványommal is együtt játszottam az első osztályban mint csapattárs, ez egy különleges érzés. 
3 éve a válogatottnál is szerepet kapok, a 2000-es korosztállyal dolgozom és készülünk a Máltán rendezendő EB-re.

Fotók: Madar Dávid