Elfogadható három negyed vízilabdázás után szinte teljes összeomlás

Budapesti Markovits Kálmán Gyermek III. Fiú Bajnokság (2010)

Szolnok  -  UVSE II.    12-7 (2:2,2:1,3:3,5:1)

Gólszerzők:

Verebély Máté 2, Medve Csanád 1, Both-Buracu Alexander 1, Matlák Ádám 1, Jeges Tamás 2

Kis József:

Őszinte irigységgel ismerkedtünk a számunkra még nem látott létesítménnyel, mert itt minden adottnak látszott a minőségi munkához. Óriási tér, ideális vízfelület, jól kialakított öltözők, kiszolgáló helyiségek, tisztaság, jó fényviszonyok, elfogadható vízhőmérséklet és meleg mindenhol……….

Persze az ott dolgozó kollégák elmondták, hogy itt is – mint mindenhol – az úszók, az úszó szakosztály és annak karizmatikus olimpiai bajnok vezetője erősen korlátozza lehetőségeiket, ezért még gondolkodunk az irigységen is.
A mérkőzésről is beszéljek, mert sok gondolatot osztanék meg ezzel kapcsolatban (is) mindenkivel, de nem szeretném hosszú, olvashatatlan beszámolóvá tenni ezt a jelentkezést. 
A közelmúltban játszottunk Újszilváson a Szolnokkal, akkor hat góllal, sokkal „simább” vereséget szenvedtünk. Most az első három negyedben – 8-7 – kiválóan tartottuk magunkat, szinte mindent megcsináltunk, amit elterveztünk, bár ekkor is voltak hibák, de melyik mérkőzésen nincs, kérdezhetné joggal bárki. Nos a negyedik negyedet szívesen felejteném, de vállalnunk kell, mert tanulságokkal szolgál. Teljes káosz a védekezésben, elkerülhető  gólokkal lett ilyen különbségű az egyébként megérdemelt szolnoki siker.